A szónak, hogy fal, nemcsak konkrét, hanem átvitt értelmű jelentése is van. Elválaszt bennünket a külvilágtól, óv bennünket a tőle, ugyanakkor a magány, az elkülönülés szinonimája is. A kirekesztett embert fallal veszik körül, a magányba zárkózó ember fallal veszi körül magát, a nehézségekkel küzdő ember falakba ütközik. Szinte felsorolni is nehéz, mennyiféle változata van a falnak. Lehet sárból, vesszőből, e kettőből együtt, vályogból, kőből, téglából, betonból, vasbetonból, fából, üvegből, műanyagból, fémből, sőt papírból is. Nos. A mi éghajlatunkon talán az utóbbi nem annyira jellemző, mifelénk a hagyományosabb a föld-, ill. tégla-, vidékenként a kőalapú építkezés a jellemző. A fal az építészeti téralkotás fizikai megjelenítője, de lehet az épülettől független is, pl. támfal, kerítésfal stb. A fal lehet teherhordó főfal, főfal, válaszfal stb. Tűzállósági, hőszigetelési, tartóssági, szilárdsági, nedvességállósági stb. követelményeket kell kielégítenie. Ezen felül gazdaságosnak is kell lennie. Természetesen az igények súlypontja áthelyeződhet a fal és az épület jellegének megfelelően. A falunknak, mint szerkezetnek, megfelelő tartóssággal kell rendelkeznie, ennek mértékét az épület jellege határozza meg, de befolyásolja az igényszint is. A falnak megfelelő szilárdságúnak is kell lennie, az igénybevételeknek megfelelően, statikus vagy dinamikus jellegű igénybevételeket kell elviselnie. Tűzállónak kell lennie, a hagyományos tégla-, kő-, betonanyagok általában legalább közepesen tűzállóak. A falnak hőtartónak kell lennie, azonkívül nedvesség-ellenállónak, hangvédelmet kell biztosítania, véshetőnek, szegezhetőnek is kell lennie, tartania kell a vakolatot, mindezeket úgy, hogy közben könnyű is legyen. A fal legyen jó hőtároló, ugyanis minél nagyobb a tehetetlensége, annál nehezebben hűl le, ill. melegszik át, így jelentős kiegyenlítő szerepe van pl. időszakos vagy változó intenzitású fűtésnél. Hangvédelem szempontjából a léghangok és testhangok (írtunk róla) elleni védekezés a fő szempont. Nehéz, merev szerkezetek nem vagy csak nagyon nehezen jönnek rezgésbe. A testhangok ellen ún. lágyanyagok beépítésével védekezünk. Vakolattartásról nem kell sokat beszélni, a véshetőség a falban elrejthető vezetékek miatt szükséges (ne nézzen ki a lakásunk úgy, mint egy kazánház vagy ipari műemlék), a faraghatóság pedig a nyílások, hornyok stb. kialakításához szükséges. Mindezen követelményeknek megfelelve, a szegény falunknak még könnyűnek is kellene lennie. És akkor még nem említettük az esztétikai szempontokat, a könnyű kivitelezhetőséget, a gazdaságosságot. Ennyi teher alatt nem csoda, ha néha összeroppan a fal. Legrégibb építőanyagunk az égetett tégla. Eleinte napon szárították, később égették, a történelemben Mezopotámia néven ismert területről indult világkarrierje. Fontosságát, megbecsültségét mi sem jelzi jobban, minthogy a formáját, méretét eredendően a legfontosabb élelmiszerről, a kenyérről kapta A téglából készült falak ma is a legjobbak közé tartoznak, azonban a technika és a szükségszerűség túlhaladta. Ha formájában, méretében változott is, anyagában lényegében nem. A mai, korszerű falazóelemek hasonló anyagból készülnek. A fal összetett szerkezet, abban a tekintetben, hogy a bevonat, a vakolat, a fal, a külső vakolat, a homlokzatbevonat különböző anyagok lehetnek. A hagyományos vert vagy vályogfalak a falazóanyaghoz hasonló bevonatot (tapasztást) kaptak. Ezek fizikai tulajdonságai hasonlítottak egymáshoz, nem tértek el annyira, mint pl. a habarcsvakolatok és az égetett tégla. A vályog és a kötőanyag közötti közel azonos tulajdonság nem okozott pl. hőhidakat. A tégla- és egyéb falaknál mind az álló-, mind pedig a fekvőhézagba kerülő habarcsok hőhidat képeznek. Nagyobb méretű falazóelemeknél ezért szükséges az ún. stószfugák alkalmazása, ahol az elemek függőleges fugáinál előzetesen csak az elem két szélére hordunk fel anyagot, köztük légréteg van. A vízszintes habarcsterítést pedig sűrű habarccsal oldjuk meg, hogy az elem üregeibe ne folyjon habarcs. A gyakorlat azonban azt bizonyította, hogy ez az építkezés helyszínén nem mindig sikerült, ezért alakították ki a gyártók korábban a habarcstáskát, jelenleg pedig már a gyakorlatilag függőleges fuga nélküli ún. nút-féderes kialakítású kézi falazóelemeknél tartunk. Mint azt majd a későbbiekben, egy, az épületfizikáról szóló cikkben látni fogjuk, a legkedvezőbb hőtechnikai alak a gömb lenne. (Gondoljunk az eszkimó iglu alakjára. Ott tudnak valamit a hidegről!) Ez azonban nem követhető minden esetben, de legalább alapszinten figyelembe kell vennünk. A mennyezet és az oldalfalak találkozásánál a vakolat lekerekítése (holker), sőt az oldalfal-oldalfal találkozásnál a sarok lekerekítése mind épületfizikai szempontokat takar. Természetesen a falazóelemek fejlődésével együtt a belső üregek kialakítása is fejlődött, ma már készül olyan falazóelem, amelynek üregei a sarokelemben lekerekítettek, így közelítvén annak ép. fizikai jellemzőit az ideálishoz. A falak falazásának szabályaival nem untatnám a nyájas olvasót, annyit azonban elmondok, hogy az alapszabály az: minél több legyen az egész elem a falban, hézag ne essen hézag fölé, és minél több kötő (a falsíkra merőleges) helyzetű elem alkossa a falat. (A kötő helyzetű elemekkel rakott fal teherbírása kb. kétszerese a nem kötő helyzetűének). A falak az alapok leszigetelése után kerülnek építésre. Itt meg kell hogy álljunk egy pillanatra. Az épületkároknál jelentős részben közrejátszik az a tény, hogy az alap és a felmenőfal találkozásánál nem készül ún. talpkoszorú. Ennek az a szerepe, hogy az épületet alul fogja össze, hasonlóan a felső koszorúhoz. Ez vasbeton, 4 db, legalább 8 mm vasalással. Különösen rossz talaj esetén, magas talajvíznél mindenképpen indokolt. A falak másik tekintélyes csoportja a válaszfalak. A válaszfalak anyaga is igen változatos, lehet 6-os, 10-es válaszfallap, (égetett agyag, pórusbeton), 12 cm kisméretű tégla, vagy akár gipszkarton, fa stb. A válaszfalak terhet nem hordanak, csak a teret osztják. Főképpen zajszigetelési, tűzvédelmi szempontoknak kell megfelelniük. Különleges igények esetén léphet fel a vagyonvédelem, mint szempont. Külön követelmény, főleg többlakásos épületeknél van jelentősége, a tűzszakaszolás. A tűzfalak általában 25 cm vastagságúak. Az anyag kiválasztásánál ezeket a szempontokat kell figyelembe vennünk (pincefal, tömör anyagú, pl. tégla, teherhordó fal, hőszigetelő képességű üreges falazóelem, tetőtérben könnyű, porózus falazóelemek. Látható tehát, hogy a gondos mérlegelés itt sem hagyható figyelmen kívül, az építész feladata itt sem könnyű.